Természtesen a múzsák soha sem hallgatnak, csupán a fülek süketek. Az emberek csak mennek fel és alá, lekonyult szájjal, üveges tekintettel. Közben levelet bontanak a fák, nótába fognak a madarak, kibújnak a virágok föld alatti otthonukból. Mi nem látjuk, nem halljuk, nem érezzük, csupán baktatunk lekonyult szájjal otromba életünk vasforgácsos színpadán. A színek, formák, illatok kavalkádja nem jut el rabláncra fűzött lelkünkhöz, csupán a puszta beton az mit meglátunk (érzünk, tapintunk).
2009.04.28. 18:23
Hallgatnak múzsái a szépségnek
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://elipszilon.blog.hu/api/trackback/id/tr841092083
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.